Ez a cementgyár, ma lakás, építészeti iroda és galériaként működik Barcelonában. A terület 3100, a lakható élettér 500 négyzetméteres. A projekt nem ma készült, de érdemes ötleteket meríteni belőle, mert olyan, mint egy kitűnő évjáratú nemes bor. Az elhagyatott cementgyárat, Ricardo Bofill 1975-ben újította fel. A gyár részben, romokban állt. Hatalmas géptermek, üzemgépek, 30 siló, földalatti folyosók és megannyi tároló és raktár helység várt új gazdájára és nem hiába. A tájépítészetre is különös figyelmet szenteltek. Különféle növényekkel ültették be a csupasz területet. Az eukaliptuszok, pálmák, olajfák és a ciprusok, olyan vegetációt és klímát biztosítottak a kertnek, hogy ma már feledésbe merült az egykori romos gyárterület.

Bofill elképzelte a jövőbeli tereket és elkészített egy alaprajzot. Katalán mesteremberek segítségével két év alatt átalakították a cementgyárat, egy luxus loft otthonná.

A belső tereket, szándékosan nem zsúfolták tele dekorációs elemekkel. A fa hajópadló meleg tónusa, az üveg felületek, a lágy esésű függönyök, bőrkárpitozású kanapék és székek, a helyi megvilágítás és a növények, mind harmonikusan tompítják, a beton falak szürkeségét. A fehér szín alkalmazása az ülő bútoroknál és a drapériáknál, a természetes puhaság érzetét kelti. Az építészeti terveket, fából készült festőállványokon mutatják be. Mivel a belmagasság és a belsőtér is szokatlanul nagy, az ajtókat és a lépcsőket is arányítani kellett. Ma már kevesen mondanák meg, hogy ez az épület egykor, egy cementgyár volt.

Ricardo Bofill jelenleg is itt dolgozik. Az egyetlen helyen, ahol a leginnovatívabb, tökéletes építészeti tervekre, tud összpontosítani.

Bofill ezt mondta munkájáról: „ A gyár szürrealizmusa, absztraktsága és primitívsége ihlettet meg.”

Munkái többek még, a Barcelonai repülőtér, a Kongresszusi Központ Madridban, a Nemzeti Katalonia színház Barcelonában. Franciaországban (Metz) egy előadóterem, valamint egy egyetem Houstonban. Megtervezte a “A tér városát”, amelyben az utcák különböző magasságú szinteken húzódnak. Lakóépületeinek jellegzetessége, hogy a lakások mindegyike megőrzi függetlenségét és intimitását, egyikből sem lehet a másikba belátni.

Forrás: Yatzer